Fajo szivvel ugyan, de el kellett hagyni a vienami tengeri paradicsomot, Nha Trangot, es folytattuk utunkat del fele. A kovetkezo allomas nem a tengerpartton, hanem Del-Vietnam kozepen, a hegyek kozott fekvo Dalat volt. Kb. 6 ora zotyogo, razos buszozas utan erkeztunk meg, a vietnami lakosok kedvelt naszutas udulojebe, a valoban hihetetlenul hangulatos Dalatba. A hegyek kozot fekvo varoska nagyon kellemes benyomast tett rank. Szines, europai stilusban epult hazak tomkelege, kacskaringos utcak, sikatorok, lejtok es emelkedok, tisztasag, rend, hegyi levego, kb. 25 fok, es meg elvisehlehto paratartalom fogadott minket. 8 dollarert kb. 30 negyzetmeteres, tagas es vilagos szobat kaptunk egy piciny kis erkellyel.
Az elso nap csak csavarogtunk a varosban, mig a masodik nap reggel az itteni kisvasutra szalltunk, s eldocogtunk a Dalattol 15 kmre talathato faluba, ahol megneztuk a helyi Buddhista pagodat. A pagoda igazan kulonleges volt, valoszinuleg azert, mert vagy most ujitottak fel vagy az egeszet par evvel ezelott epitettek. Mindenesetre hihetetlenul diszes es szines volt a templom; bar a neonfeny a buddhaszobrok feje korul szerintem kicsit meresz, de egyben kulonleges is. A pagoda utan elmentunk a meg epulo templomba, ahol szinten meglepo latvany fogadott, hisz a felig kesz templom belsejebe lepve, a falon egymas mellett lathatjuk Jezust, Buddhat es Konfuciuszt.....Ezt nem igazan tudtuk mire velni.....de erdekes volt az biztos.
Elmeletileg 35 percunk lett volna megnezni a pagodat, s setalni egy picit a varosban, mig a kovetkezo vonat indul tovabb. Azonban, mivel nagyon megtetszett a latvany, ugy dontottunk, hogy majd a kovetkezo vonattal megyunk haza. Azonban mikor az allomasra ertunk, az allomasfonok kozolte velunk, hogy nem ertunk vissza idobe, s lehet hogy a kovetkezo vonat nem jon, szoval haza mar magunknak kell mennunk. Persze eloszor mondtuk neki, h menetrend szerint jonnie kell a kovetkezo vonatnak, kb. 50 perc mulva, de o azt mondta, h az valoszinuleg nem fog jonni....Mi vartunk vagy fel orat, s a vonat valoban nem jott....Mivel nem volt se busz, se taxi, motorosok moge pedig nem akartunk felulni, nem volt mas valasztasunk, kialltunk stoppolni. Mivel a vietnamiak nagyon kedves emberek (s gondolom Barbi szepsege es szoke haja is kozrejatszott) kb. 5 perc mulva mar az uj vietnami barataink autojaban ultunk, s docogtunk Dalat fele:)
Miutan sikeresen megerkeztunk ideiglenes otthonunkba a masik helyi nevezetesseg, a Crazy House fele vettuk az iranyt. Az elmult 15 ev soran epult epulet valoban eleg orult. Ugy nez ki, mintha hirtelen Alice utan mentunk volna Csodaorszagba. A hazban kulonbozo nagyon furcsan terveztt szobak, termek es folyosok talalhatoak, eleg kulonleges elmeny volt a "Crazy House"-ban setalni. Melesleg a "Crazy House" mellett, s ugy egyebkent is Dalatban, rengeteg europai stilusu villat lattunk, s neha az az erzesunk tamadt, hogy nem is Vietnamban, hanem valahol a II. keruletben setalgatunk.
Azonban nem elvezhettuk sokaig Dalat vendegszeretetet, ugyanis masnap reggel mar del-kelet fele vettuk az iranyt, s utaztunk kovetkezo allomasunkra Mui Ne-be.
A Dalatos kepeinket itt tudjatok megnezni:
